1987-et írunk, Magyarországot megbénítja az utolsó igazi tél, Pablo Escobar merényletet követ el a kolumbiai nagykövet ellen budai rezidenciája előtt, egy egész országot ültet a tv képernyők elé az újonnan indult Szomszédok. Egy német tinédzser, Mathias Rust Cessna-val landol a Vöröstéren. Nelson Piquet a Williams FW11B volánja mögött megnyeri a Formula-1 világbajnokságot. Bemutatkozik a nagyközönség előtt a Ferrari F40. Megalapul a Nirvana, a mozivásznon pörög a Dirty Dancing és a Ragadozó. Megszületett Sebastian Vettel és Lionel Messi. Elhunyt Andy Warhol, illetve mindenki Rodolfoja, Gács Rezső. Eközben egy maréknyi japán üzletembert egyetlen dolog érdekel, leggyorsabbnak lenni a Wangan-on.

 32 éve már, hogy a Suzukinak kellett egy nagyobb, modernebb, divatosabb terepjáró a palettára, a puritán Samurai mellé. Így született meg 1988-ban a Suzuki Vitara, melynek népszerűsége 4 generáció után is a mai napig töretlen.

Alapvetően nem terveztem még egy autót venni a Vitara mellé amíg az sincs kész teljesen, de az öreg japán autók az egyik gyengém és ez a konkrét darab olyan jó áron volt, hogy úgy éreztem vétek lenne otthagyni. Nem titok, 5 darab bajszos Deákot adtam az öreg Yakuzáért. Ilyen pici pénzért sok elvárásom nem volt az autóval kapcsolatban, mindössze annyi, hogy rendben legyenek a papírjai, motorikusan "pöc-röf" legyen, és a karosszéria ne legyen olyan, mint öreganyám régi szitája. Az előbbi kettő, egy lejárt műszakit kivéve, teljesült is, az utóbbi kapcsán még érhetnek meglepetések egy komolyabb állapotfelméréskor, de egy lassan 40 éves japán autóról beszélünk, amik híresen rohadósak tudnak lenni, ez azonban még a jövő zenéje.

 190 lóerő, 1,3 tonnára egy soros négyhengeres turbómotorból már hozza gokart-feelinget rendesen. Azonban a belbecs nem minden, a külcsínért Chris Bangle felelt és meg kell hagyni igencsak megosztó munkát végzett az amerikai designer. Az olasz coupe formájáért vagy oda vannak az emberek, vagy irtóznak tőle, mindenesetre nekünk kifejezetten tetszik. Egy biztos a Fiat Coupe minden lett csak tucatautó nem, bármerre is jár vele az ember, mindig kitűnik a tömegből. Mindez egyenesen Olaszországból, ahol az autózás sohasem csak az 'A'-ból 'B'-be jutásról szólt, mindig is volt benne egy kis olasz virtus.

 A fotózás előtt csak messziről láttam a járgányt. Elképzelésem sem volt róla, hogy pontosan milyen állapotban lehet. Szerencsére az első találkozás egy kellemes meglepetés volt. Mielőtt Szabihoz, a jelenlegi tulajához került, átesett egy teljes felújításon, utána pedig 10 évig érintetlenül állt egy szalonban. Ennek a 10 év pihenőnek köszönhető, hogy teljesen megmaradt a felújítás utáni közel hibátlan állapot. Először egy benzinszagú, zajos veteránra számítottam, de amint behuppantam a pirosműbőr kárpittal borított ülésbe, már tudtam, hogy hatalmasat tévedtem, mert a tűzpiros 850-el az utazás minden perce öröm. Egy teljesen kulturált, komfortos kisautóhoz volt szerencsém.

 Kezdő motornak valami megbízható, váltós, ötvenes, ami nem Simson, és nem ezredforduló utáni "csoda"? Bizony létezik ilyen. Itt kerül a képbe sok másik öreg, japán vas mellett a Yamaha DT 50MX is. Attilának is erre a típusra esett a választása amikor elhatározta, hogy segít az unokahúgának az első motorjának kiválasztásában, és helyrerázásában. A helyrerázásból, pedig a kis enduro teljes körű felújítása lett.

 Nem sok mindennel lehet olyan patentul ingázni a belvárosban, mint egy öreg, klasszikus motorral. Pláne, ha jócskán át is van faragva, mint Attila Yamahája.

2018 október 6, nemzeti gyásznap, az aradi vértanúk 170. évfordulója, és az utolsó Autók és Kávé a Kultmobil szervezésében. Mindenki kedvenc magyar autós rendezvénye, az Autók és Kávé, 5 év, 16 rendezvény, és kb. 1500 regisztrált résztvevő után véget ért.

 Amíg a pórnép Le Mans Classicon sütteti a hasát Kremer Porschék, és SL Mergák között, addig mi meglátogattuk a családias hangulatú ostffyasszonfai Pannonia-Ringet, ahol csorgattuk a nyálunk egy maréknyi öreg, és fiatalabb versenyautóra. Az idei ráadásul jubileum volt a versenysorozat történelmében, idén rendezték meg a 20. Histo Cupot. 

 A Saab már egyszer megvívta a haláltusáját 2012-ben, amikor megszűnt a trollhattani cég. Most ez a parkolónyi svédacél vívja utolsó haláltusáját, azonban most nem a csőddel, hanem a természettel szemben.