Alapvetően nem terveztem még egy autót venni a Vitara mellé amíg az sincs kész teljesen, de az öreg japán autók az egyik gyengém és ez a konkrét darab olyan jó áron volt, hogy úgy éreztem vétek lenne otthagyni. Nem titok, 5 darab bajszos Deákot adtam az öreg Yakuzáért. Ilyen pici pénzért sok elvárásom nem volt az autóval kapcsolatban, mindössze annyi, hogy rendben legyenek a papírjai, motorikusan "pöc-röf" legyen, és a karosszéria ne legyen olyan, mint öreganyám régi szitája. Az előbbi kettő, egy lejárt műszakit kivéve, teljesült is, az utóbbi kapcsán még érhetnek meglepetések egy komolyabb állapotfelméréskor, de egy lassan 40 éves japán autóról beszélünk, amik híresen rohadósak tudnak lenni, ez azonban még a jövő zenéje.

 Egy teljesen átlagos péntek estén jött velem szembe facebook marketplacen a kis Civic. Picit szkeptikus voltam az ár miatt, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér. Még aznap este fel is vettem a kapcsolatot a tulajjal, hogy érdekel az autó. Kaptam képeket, videót, pöpec minden. Műszaki viszont 3 éve lejárt róla, így lábon esélytelen lett volna hazahozni. Sebaj, intéztem autószállítót, lefixáltam az időpontot. Már csak győzzem kivárni. 1 héttel később végre itt a nagy nap, Október 11, 8:30, indulás Kazincbarcikára autószállítóval. Pár dolgot már tudtam előre, hogy javítani, esetleg cserélni kell majd az autón. Ilyen például a bal hátsó lámpa, jobb hátsó kilincs és, hogy az antennánál már előjött egy kis rozsda a tetőn. Az első találkozás egy kellemes meglepetés volt számomra, ennél sokkal rosszabbra számítottam. Persze azért jobban szemügyre véve találni rajta hibákat, javítani valót, de alapvetően egészen egyben van a gép.

 2008 óta egy öreg bácsi volt a tulaj, az utóbbi pár évben pedig a fia és az unokája használták. A műszaki 2016-ban járt le, azóta egy kazincbarcikai garázsban állt az autó 3 évet. Szerencsére nem volt elfelejtve, pár havonta lejöttek és megjáratták egy kicsit a gépet. 2017 végén kapott egy zsír új hűtőt és vízpumpát. Az eredeti színe anno piros volt, de az egyik korábbi tulaj telibe fújta fehérre az egész autót. Kapott egy Remus végdobot amivel nagyon ütős hangja lett a kis seggrakétának. Illetve megkaptam mellé a gyári 13 colos lemezfelniket is.

A motorháztető alatt egy 1.3-as, 60 lovas erőmű lakozik, ötgangos kéziváltó társaságában. Nagyon szépen jár a motor, pöpecül veszi a lapot, szép a hangja, nem zörög, nem füstöl. Viszont meló azért lesz vele bőven, unatkozni nem fogok az már biztos. Tüzetesen még nem sikerült átnézni az autót, de első ránézésre tutira javítani, cserélni kell majd: bal hátsó lámpa, mert nekitolattak valaminek és most egy Escort búrája van valahogy rákendácsolva, jobb hátsó kilincs, ez a télen befagyott és letörték, 2 db első ajtókárpit, mert kivágták őket 2 utólagos hangszórónak, kalaptartót szintén kivágták, a 2 db első ülés nem gyári, jó lenne ezekből is eredeti, motorháztető nyitó bowdenje, mert elszakadt és nem tudom kinyitni a motorháztetőt, ami alapvetően nem lenne akkora tragédia, ha nem csúszott volna le az akksisaru, így viszont jelenleg nem indul az autó, de ezt igyekszem minél hamarabb orvosolni, váltógomb, 2 db új féktárcsa, fékbetétek, természetesen minden olaj és szűrő cseréje. Az alja nem a legszebb, a tető is rohad már itt-ott, a bal hátsó kerékív telibe gitt az egész, így vár rá egy kiadós lakatolás, alvázvédőzés, és egy telifény valamelyik gyári színre. Ha minden pöpec és mind motorikusan, mind szerkezetileg egyben van már az autó, jöhet egy szolíd csüccs, egy pöpec felnivel, egy klasszikus Nardi kormány, illetve 2 db dupla torkú Weber karbi, hogy legyen mi táplálja a 60 zabolázatlan paripát a motorháztető alatt, de ez már mind már csak hab a tortán.