Kezdő motornak valami megbízható, váltós, ötvenes, ami nem Simson, és nem ezredforduló utáni "csoda"? Bizony létezik ilyen. Itt kerül a képbe sok másik öreg, japán vas mellett a Yamaha DT 50MX is. Attilának is erre a típusra esett a választása amikor elhatározta, hogy segít az unokahúgának az első motorjának kiválasztásában, és helyrerázásában. A helyrerázásból, pedig a kis enduro teljes körű felújítása lett.
Az első szériás DT 50MX-et 1981, és 1989 között gyártották, szóval már a legfiatalabb példányok is 30 évesek. Ezeket kis köbcentis endurokat jellemzően motoros korszakuk hajnalán járó, vidéki fiatalok nyúzták, akik nem feltétlen rettentek el egy kis kókányolástól sem, a megfelelő szerelési szaktudás hiányában. 30 év alatt pedig jó pár ilyen gondos gazdája lehetett ezeknek a motoroknak, mielőtt egy olyan tényleg gondos tulaj kezei közé kerülnek, mint Attila, aki nagyjából egymaga végezte el az egész felújítást. Szerencsére ezt a DT-t azért valamennyire kímélték az évek, és nem nagyon botlott Attila sem váratlan meglepetésekbe, de azért kellett vele foglalkozni bőven.
Gyárilag 50ccm-s, kétütemű blokkal gördült le a szalagról, de ezt még az előző tulaj megpiszkálta egy 70-es Polini hengerrel, és egy gyárinál nagyobb Dell'Orto karbival. Az évek alatt többféle váltóval is szerelték ezeket a DT-ket. Létezett 4, 5, és 6 sebességes változat is. A gyári hengerrel, és karbival ugyan nem próbáltuk ki, de az én DT50 MX-emhez képest, amin a cuccok vannak, érezhetően sokkal jobban megy. Ezt is, mint Attila másik motorját, az előző cikkben bemutatott SR250-t, a győri Rudi's Garage Hungary vette kezelésbe. Ők csinálták a fényezést, a henger hónolást, gyűrűk cseréjét, és tömítés szett cseréjét.
Attila terve az volt, hogy teljesen gyári állapotára állítja vissza a motort. Ezért az utolsó csavarig szét lett szerelve a gép, és amiből csak kellett zsírújat kapott, lehetőleg gyári alkatrészeket, vagy a már meglévő alkatrész lett felújítva. A sors fintora, hogy miután legyártatta az egyedi üléshuzatot egy kárpitossal, addigra talált a neten abból is teljesen új, gyárit, töredék áron. Így az üléshuzat, a henger, és a karbi kivételével teljesen olyan állapotba sikerült hozni a motort, mintha frissen tolták volna ki a szalonból 1986-ban.
Az "MX" rövidítés az akkoriban Yamahákon elterjedt "Mono-Cross" hátsó csillapítást takarja. Ez egy hátsó központi rúgóstagot foglal magában. Ellenben az elődjével, a DT50M-el, ahol csak szimplán dupla teleszkóp végezte a dolgát. Ebben a patika állapotban már nincs szívünk kivinni terepre, de Attila még a felújítás előtt kipróbálta, hogy mégis mit tud terepen a kicsike, és őt is kellemes meglepetés érte, mint engem a saját DT-mel kapcsolatban, hogy milyen jól viselkedik aszfaltcsíkon kívül is az öreg enduro.
Elöl-hátul dobfékek felelnek a megállásért. A mindössze 80 kg-os motort tökéletesen lassítják. Kétütemű lévén keverékkel kell tankolni. Gyárilag különolajzó rendszer végzi el 2t olaj, és a benzin megfelelő mértékben való keverését. Ilyen idős motoroknál ezeket a rendszereket általában már régen kidobják a motorból, és a tulaj inkább magának keveri a naftát, mert ha a 30 éves technika menet közben meghibásodik könnyen megszorulhat a blokk.
Attila unokahúgának már kevésbé jött be a pöpec enduro, de ízlések és pofonok. Mindenesetre megérte a rengeteg befektetett energiát, és munkát, mert sajnos nem sok ilyen patikára rendberakott DT van az országban. Le a kalappal Attila, és a Rudi's Garage előtt, szép munkát végeztek!
Köszönjük Attilának a lehetőséget, hogy elmehettünk hozzá, és mesélt a motorjairól. Még mást is tartogatunk nektek Attila garázsából!
