190 lóerő, 1,3 tonnára egy soros négyhengeres turbómotorból már hozza gokart-feelinget rendesen. Azonban a belbecs nem minden, a külcsínért Chris Bangle felelt és meg kell hagyni igencsak megosztó munkát végzett az amerikai designer. Az olasz coupe formájáért vagy oda vannak az emberek, vagy irtóznak tőle, mindenesetre nekünk kifejezetten tetszik. Egy biztos a Fiat Coupe minden lett csak tucatautó nem, bármerre is jár vele az ember, mindig kitűnik a tömegből. Mindez egyenesen Olaszországból, ahol az autózás sohasem csak az 'A'-ból 'B'-be jutásról szólt, mindig is volt benne egy kis olasz virtus.

  A Fiat Tipo padlólemezére épült Coupe 1994-ben debütált a nagyközönség előtt. A megosztó külső Chris Bangle keze munkáját dicséri. Az ő nevéhez fűződik az E65 modelszámú 7-es BMW is, ami formabontó küllemével akkoriban szinte sokkolta közönséget, ez az autó jelentette a Bangle-korszak kezdetét a BMW-nél. A bajorok főtervezőjeként valósággal megreformálta a BMW akkori modellpalttáját. Bangle keze munkáját dicséri még többek között az E60 5-ös, újabb Minik, és a Rolls-Royce Phantom is. Előtte azonban még megtervezte a Fiat Coupe-t is az olaszoknak. Az ablakkeretekbe rejtett kilincsek, a fényszórók, és a jellegzetes élekkel szabdalt karosszéria mind-mind sokat dobnak az összképen. A belteret már a Pininfarinára bízták, a torinói dizájncég most sem vallott szégyent, a Coupe belseje meglehetősen szépre sikeredett.

  Eleinte csak kétféle motorral lehetett kapni, kétliteres 16 szelepes soros négyhengeres 139 lóval, valamint ugyanez egy turbóval megfújva már 190 lóerőt préselt ki magából, alanyunk is egy ilyen turbós változat. 1996-ban bővült a motorpaletta, egy már a Barchettából is ismerős 1.8-as négyhengeressel 130 lóerővel, illetve egy 2 literes 20 szelepes öthengeressel 147 lóerővel, ezt később megspékelték egy turbóval, így már 220 lóerőt adott le és 250km/h-ig repítette a mindössze 1,3 tonnás járgányt, a 0-100-at pedig 6,3s alatt futotta ami még ma is igen szép eredménynek számít. 1998-ban még bemutattak egy "Limited Edition" változatot ami hatgangos váltót, Recaro üléseket, és gombnyomásos indítást kapott. A Fiat eredetileg csak 300db-ot tervezett gyártani ebből a változatból, de a nagy kereslet miatt végül 1400db-ot gyártottak belőle és mindet sorszámmal látták el. A Fiat Coupe gyártását 2000-ben végleg leállították, 72762 legyártott darab után vonult nyugdíjba.

 Jürgen autószerelőként dolgozott Karl olaszautókra specializálódott műhelyében. Ezért esett elsőautónak a Fiat Coupera a választása. Kezdetben rendben volt az élete, azonban egyik percről a másikra elfajultak a dolgok és hirtelen ott találta magát, hogy egy halott ember van dédelgetett Coupe-jának csomagtartójában, és a társával, Hans-al repesztenek az autobahn sebességkorlátozás nélküli szakaszán Budapest felé, hogy megszabaduljanak a bizonyítékoktól. Jürgen az elején még nem gondolta volna, hogy ez lesz a vége, ő csak szívbeteg anyukájának szeretett volna segíteni. Az albérletéből kidobták, nem maradt neki más csak az autózás iránti szeretet, és a sárga Fiat Coupe-ja. Az idős Karl, a műhely vezetője, jó viszonyt ápolt Jürgennel, így megengedte neki, hogy amíg nem talál magának új albérletet, addig éjszakánként a műhely olajos padlóján hajthassa álomra a fejét. Jürgen haverja, Hans piti bűnözőként tevékenykedett ő vitte bele Jürgent a rosszba, a fürge Fiat Coupe miatt gondolt Jürgenre. Az első 3 rablás még simán ment, egyre jobban ment a szekér, de még egy utolsó nagy dobás kellett, hogy egyenesbe hozza magát. Azonban negyediknek pont sikerült kiválasztaniuk egy olyan kisboltot ami az albán maffia keze alatt volt. Itt kezdődött a bonyodalom.

 Az albánoknak már nem nagyon tetszett, hogy Jürgenék megfújták a portékájukat, és ezt a tudtukra is adták. Újságból kivágott fenyegetések, névtelen levelek, de ezeket nem igazán vették komolyan. Egy békésnek induló tárgyalás a maffiával hirtelen tűzharcba fulladt egy elhagyatott raktárban, valahol a Rajna környékén. Ekkor került a két golyónyom is a műszerfalra. A tűzharcban megsérült a maffia főnök fia, akit Jürgenéknek sikerült túszul ejteni és betuszkolni a Coupe csomagtartójába. Ezután elmenekültek a helyszínről, hogy kitalálják mi legyen a továbbiakban. Megálltak egy útszéli kávézóban és egy forró kávé mellett megbeszélték, hogy hogyan tovább. Irány Budapest, ott mindannyian meghúzódnak egy kis időre. Ez mind szép és jó, de volt még egy kicsi bökkenő. Az albán sérülései olyan súlyosak voltak, hogy már nem élte túl az akciót, Jürgenéknek még meg kellett szabadulniuk a hullától és ezután minden mehetett tovább a terv szerint. Már csak tankolni kellett megállni, gond nélkül megérkeztek a célhoz. Minden úgy ment ahogy tervezték, a srácok meghúzódtak Magyarországon, az autót lerakták a külvárosban. Azonban Jürgent az anyja egy hír miatt hazahívta, így ő visszautazott Németországba. Egy ideig nem is volt semmi gond, egészen addig amíg a Rajna egy megkötözött holttestet sodort a partra, Jürgen volt az, az albánok elbántak vele. Hans a hír hallatán végleg Magyarországra költözött és nevet változtatott, az autó pedig azóta is hiába várja Jürgent az út szélén.

 Az igazság az is lehet, hogy néhány éve felbukkant egy, akkoriban még külsőre egész szép állapotú Fiat Coupe Turbo a mobile.de-n nagyon alacsony áron. Egy vállalkozó kedvű autóbolond úgy gondolta, hogy megköti az év üzletét, azonban miután hazahozta és beadta egy szervízbe rendbe rakatni motorikusan, aminek az eredménye egy 300.000Ft-os számla lett, erre még jött a regadó és az átírás, amikkel együtt már nem lett volna érdemes tovább foglalkozni a verdával, mert túl sokban lett volna, így inkébb elengedte a kezét. A szervíz hiába hívta, hogy kész a verda, emberünk soha többé nem jelentkezett, hogy elvinné szeretett autóját. A két lyuk a műszerfalon pedig csak egy telefontartó helye, szó sincs golyónyomról és drámáról. A kis Fiat azóta is az út másik oldalán várja, hogy valaki végre megkergesse mind a 190 zabolázatlan paripát a motorháztető alatt, még mielőtt teljesen magába fogadná a természet.

 Az imént két történetet vázoltunk fel nektek a Fiat Coupe előéletéről, mindenki döntse el magában, hogy melyik történetet találja igaznak, sajnos mindkét sztori vége az, hogy egy jobb sorsa érdemes járgány amortizálódik már évek óta az útszélén és lesz a szépen lassan rozsda martaléka.