Tökéletes városi autó a hétköznapokra, ami terepen is megállja helyét a hétvégi túrán? A második generációs RAV4 még egy teljesen más filózófia alapján készült, mint a mai aszfaltbetyár SUV-ok. Az biztos, hogy nem ezzel leszel a somogybabodi siratófal királya, de ha elhagynád a járt utat a járatlanért garantáltan széles mosollyal fogsz este nyugovóra térni. 

 Egészen 1994-ig kell visszamennünk az időben, hogy ennek a sztorinak a végére tudjunk járni, ugyanis ekkor dobták piacra a Toyota RAV4-et, ami a mai napig a SUV kategória egyik úttörője. Nem véletlen az elnevezés sem, ugyanis a RAV4 annyit tesz, mint Recreation Active Vehicle with 4 wheel drive, azaz rekreációs aktív jármű négykerék hajtással. A japánok nagyon ráéreztek a szabadidőautózásra, ugyanis a megjelenésétől kezdve viszik, mint a cukrot, népszerűsége pedig töretlenül ível felfelé. Mindent elmond, hogy napjainkban már az ötödik generációnál tart a típus és talán népszerűbb, mint valaha. Sajnos az újabb generációk mára már abszolút elvesztették a terepjárózás lehetőségének legkisebb szikráját is, de ettől függetlenül még kiváló autók.

 A modell megjelenése után hat évvel, 2000-ben jelent meg cikkünk alanya, a második generációs (XA20-as) RAV4. Akárcsak elődje, ezt is lehetett kérni három-, illetve ötajtós karosszériával, azonban ponyvatetős változat ebből már nem készült. Motorválaszték terén nem volt nagy eresztés a palettán. A kínálat 1,8-as, illetve 2 literes benzinesből és egy 2 literes dízelből állt. Az 1,8-as kivételével mind összkerekes volt. Ez az a pont ahol legjobban kimutatkozik az autó "SUV-sága", ugyanis a RAV4-ben nincs sem kapcsolható összekerékhajtás, sem felező. Helyette kapott egy állandó négykerékhajtást, 50-50%-os nyomatékelosztással és hátsó önzáró difivel, ami abszolút kielégíti az átlagos RAV4 tulajdonos igényeit. Ne felejtsük el, hogy soha nem szánták valódi terepjárónak, mint egy Land Cruisert, ez egy szabadidőautó, azok előnyeivel és hátrányaival. Nekünk egy 3 ajtóshoz volt szerencsénk 2 literes benzinessel és ötsebességes kéziváltóval, ami ebben a kis karosszériában valószínűleg a legjobb kombó. A pörgős 2 literes VVT-i, azaz változó szelepvezérléses, motor 150 lóereje kellő dinamikával mozgatja a mindössze 1275kg-os karosszériát és akár még autópályára is felmerészkedhetünk vele, bár az autó formájából adódóan a szélzaj nem lesz a legjobb barátunk. A váltó is japánautósan pontos, kellemes a kapcsolási érzetű és kellően rövid úton jár, de ami a legjobb benne, hogy a rövid áttélezésnek köszönhetően még felező nélkül is játszi könnyedséggel lavírozhatunk el terepen. 

 Az önhordó karosszériát elöl McPherson, hátul kettős kereszlengőkaros futómű tartja az úton, amit tökéletesen eltaláltak az autó karakteréhez. Ne várjunk tőle személyautós komfortot, de nem is viselkedik olyan bután, mint egy merevhidas terepjáró, nagyjából a kettő közé lehetne belőni. Ügyesen kidolgozza az úthibákat, nagyobb sebességnél sem akar leesni az útról, megfelelően stabil és, ha úgy van az állandó összkerékkel jó szolgálatot tesz terepen is. A kellő lassulásról 4 tárcsafék gondoskodik, amik szintén nem vallanak kudarcot a könnyed szabadidőautó alatt.  

  Az első még egy jópofa, gömbölyded terepjáró volt, ellenben cikkünk alanyával, ami már egy lényegesen maszkulinabb, de hasonlóan gömbölyű formát kapott. A második generációt Yasuhide Hosora rajzolta meg és vitte át egy teljesen új köntösbe a RAV4-et elődjéhez képest. Még napjainkban sem tűnik elavultnak a vonalvezetése, pedig 20 éves is elmúlt már. A szélesre húzott lökhárítók és a finom sárvédőszélesítések jóval karakteresebbé teszik az apró terepjárót. A mindössze 3,85 méteres hosszúsága a városi közlekedéshez teljesen ideális, de a rövid tengelytávnak, a 31-31 fokos terepszögeinek és a 18 cm-es hasmagasságnak köszönhetően ügyesen mozog terepen is. 2003-ban úgy gondolták a Toyotánál, hogy itt az ideje egy kis vérfrissítésnek, így egy ráncfelvarrás keretein belül átszabták a ködlámpákat, a hűtőmaszkot, a fényszórókat, valamint megújult a beltér is.

 A beltér az autó külső méreteihez képest meglehetősen tágas és komfortos. Az első ülések kényelmesek, jó az üléspozíció, tökéletesen el lehet férni, ráadásul a tárolórekeszket sem spórolták el. Hátul sajnos már nem ilyen rózsás a helyzet, ha a kényelmet és helykínálatot tekintjük, de mentségére szóljon, hogy a hátsó üléssort felhajtva a mindössze 150 literes csomagtartót sokszorosára bővíthetjük. A cockpit a háromküllős kormánnyal és a fehér számlapú műszerekkel sokkal inkább hajaz egy sportos kisautóra, mint egy terepjáróra, de alapvetően egyszerű, letisztult belteret kapunk, némi imbuszfejjel és fémhatású műanyagbetéttel. Az anyaghasználat tipikusan japánautós, nagyrészt kopogós, rideg műanyagokkal, cserébe nagyon jól állja az idők próbáját és még ma sem érződik nagyon gagyinak. Az extrák listája nagyjából annyiban kimerül, mint az elektromos ablakok és tükrök, klíma, 6-os CD tár és menetstabilizáló elektronika, de ez az autó nem a fényűzésről szól. A nagy üvegfelületknek köszönhetően sokkal tágasabbnak érezzük a RAV4-et, mint amilyen valójában.

 Az a jó a RAV4-ben, hogy amíg hétköznapokban nagyrészt kompromisszumok nélkül eljárkálhatunk vele városban vagy a főúton, klimatizálva, légzsákokkal körülvéve, addig hétvégenként a betondzsungelen kívül tökéletesen megállja a helyét egy-egy dagonyával tarkított kiránduláson. Két titka van a RAV4-el terepezésnek, ilyen a megfelelő  terepgumi választása, mert egy sima utcai gumival tényleg csak egy mezei várositerepjáró, pontosan ezért vannak Balázs autóján is Cooper Discoverer AT3 4S gumik, illetve az, hogy ismerni kell az autó és sajátmagunk határait. Azt ne felejtsük el, hogy ez nem egy alvázas, merevhidas terepjáró felezővel, hanem egy szabadidőautó kirándulni, sportolni, kutyázni és még sorolhatnám. Ahogy említettem, nem ezzel leszünk Somogybabod királyai, de egy laza terepezésen garantáltan nem fog minket cserbenhagyni, arról nem is beszélve, hogy az összkerékhajtás rendkívül jó szolgálatot tesz csúszós aszfalton is. Eleinte mi is szkeptikusak voltunk vele kapcsolatban, de a próbanapunk végére teljesen megváltozott a korábban kialakított képünk, egy hatalmas pozitív csalódással lettünk gazdagabbak, így bárkinek nyugodt szívvel ajánljuk a második generációs RAV4-et.